Szegény gyerekek tízezrei néznek szembe a maradandó látáskárosodással – ezer közülük már reménykedhet


Közös programot indít a Gyermekétkeztetési Alapítvány és a Magyar Látszerészszövetség, melynek keretében szemüvegeket juttatnak majd el szegénységben élő, gyengén látó gyerekek részére – derült ki egy pénteki budapesti sajtótájékoztatón. Jelképesen szólva a huszonnegyedik órában vagyunk, mert mintegy százezer olyan gyerek küzd ma látásproblémával Magyarországon, akinek a szülei nem engedhetik meg maguknak, hogy szemüveget vásároljanak. A fordulópont a tizenhat éves kor: akinek addig nem korrigálják a látásproblémáját, az élete végéig viseli majd ennek következményeit, és még az „összeszerelőüzem-Magyarországon” sem lesz alkalmas a munkára.

Ahogyan arról a Budapest Beacon is beszámolt korábban, a Gyermekétkeztetési Alapítvány (GYEA) rövid tesztidőszak után tavaly májusban indította útjára a Szegények patikája elnevezésű programját, melynek keretében havi százezer forintos támogatásra pályázhattak olyan halmozottan hátrányos helyzetű, ezerötszáz-háromezer fős települések önkormányzatai, amelyek rendelkeznek patikával és orvosi rendelővel. A pénzből a szervezet a háziorvos javaslatára ingyenesen juttat tápszert, magzatvédő vitamint, valamint gyógyszert a gyerekeknek és várandós édesanyáknak.

 

A program bevált, hiszen kilenc településen, mintegy háromszáz gyerekkel immár közel egy éve működik a rendszer, amelyre valóban égető szükség van, hiszen a gyógyszer vagy a tápszer nyilvánvalóan nem a fontossági sorrend elején foglal helyet azoknál a családoknál, ahol nincs pénz fűtésre, talán a lakás is komfort nélküli, és sokszor még a napi betevőre sem futja. 2016-ban már harminc faluban mintegy ezer gyerek ellátását tervezi megoldani ilyen formán a GYEA, melyben immár három gyógyszergyár – a TEVA, az EGIS, és a Sanofi – is partnerei az alapítványnak.

 

Magyarországon jelenleg mintegy 420 ezer gyerek él szegénységben, közülük 36-54 ezer rendszeresen éhezik, az időszakosan éhezők száma pedig körülbelül kétszázezer. Az újszülöttek 8,4 százaléka 2,5 kilogramm alatti súllyal születik, de nem valamiféle rendellenesség miatt, hanem mert nemcsak a gyerekek, hanem a szülők is éheznek. 620 ezer gyerek él nedves, penészes lakásban, 170 ezer otthonban pedig nincs WC – ismertette az elkeserítő adatokat a GYEA azon a pénteki budapesti sajtótájékoztatón, melyen a legújabb, Magyar Látszerészszövetséggel közösen indított programját mutatta be.

 

A Szegények patikája révén ugyanis fény derült arra, hogy sok gyereknek egyszerűen anyagi okokból romlik el a látása, ami így kimondva egyáltalán nem meglepő, hiszen akinek nincs pénze gyógyszerre, mitől lenne pénze szemüvegre? A GYEA ezért a Magyar Látszerészszövetséghez fordult, amely partner volt a kezdeményezésben, ennek köszönhetően száz gyerek már a következő hetekben hozzájuthat a szemüvegéhez, további kilencszáz pedig esélyt kap az éleslátásra, a látszerészek ugyanis összesen ezer szemüveget készítenek el ingyenesen, azokat már csak el kellene juttatni a rászorulókhoz.

 

Ez azonban korántsem egyszerű, és legfőképp nem olcsó feladat: a GYEA-nak mintegy húszmillió forintra lenne szüksége, hogy az ezer szemüveget eljuttassa a megfelelő helyre – mondta Király Gábor, az alapítvány elnöke. A szegény családok közül még ha lenne is olyan, amelyik ki tudná fizetni a szemüveget, arra már végképp nincs pénzük, hogy beutazzanak arra a településre, ahol a vizsgálatot el tudják végezni. A már említett száz gyereket eljuttatja az alapítvány az orvoshoz és a látszerészhez, így ők hamarosan megkapják majd az ingyenes szemüveget, a maradék kilencszáz miatt viszont „ez egy kolduló sajtótájékoztató” – mondta az alapítvány elnöke. Ehhez kellene húszmillió forint, amiből az 2016-ra vállalt mintegy ezer gyerek gyógyszereit is biztosítani tudnák.

 

Ha ma egy átlagember nem lát jól, bemegy az optikushoz, megvizsgálják a szemét, kiválasztja a szemüveget, és megvásárolja. Akinek erre nincs lehetősége, az jelenleg két megoldás közül választhat: ha úgynevezett közgyógyellátásban részesül, akkor kilencven százalékos támogatást kap, a másik lehetőség pedig, hogy rászorultsági alapon, egyedi dioptriaengedélyekkel megpróbálja kivasalni a pénzt a társadalombiztosítási rendszerből – mondta Tóbiás Richárd, a Magyar Látszerészszövetség elnöke. Magyarországon 2009-ben szűnt meg a plusz-mínusz hat dioptria alatti szemüvegek Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) általi támogatása. Mondhatnánk, az igazán gyengén látókat még mindig támogatja az állam, azonban ha mindehhez hozzátesszük, hogy ezáltal a szemüvegesek körülbelül nyolcvanöt-kilencven százaléka ki lett zárva a rendszerből, akkor már egészen más a kép. Beszédes a szám, miszerint 2009-ig az általános ötven százalékos OEP-támogatással milliárdos nagyságrendben jutottak szemüveghez az emberek, míg tavaly 246 beteg 892 ezer forint értékben kapott támogatást. Ez azt mutatja, hogy még azért sem mennek el az emberek, ami számukra elérhető lenne – magyarázta Tóbiás Richárd. Ennek egyszerű a magyarázata: a támogatás termékalapú, az OEP a legegyszerűbb keretet és lencsét támogatja, az emberek pedig elmennek arra a ma már nagyon kevés helyre, ahol ezek a szemüvegek átvehetők, és azt mondják, hogy nem ilyen szemüveget szeretnének.

 

A legszomorúbb ebben az egészben, hogyha még el is fogadja az ember a lehető legolcsóbb konstrukciót, akkor is jóformán csak Budapesten talál olyan látszerészt, aki foglalkozik ezekkel az OEP-támogatott szemüvegekkel, az utazás pedig újabb tízezres kiadást jelent az amúgy is napról napra tengődő családoknak. A szemüveg azért speciális eset, mert az állam magánvállalatokhoz delegálja a betegeket, amelyeknek viszont nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelniük. Nem is állnak sorban az optikák azért, hogy OEP-támogatott szemüvegeket csináljanak, ráadásul nincs is benne üzlet, miközben a tevékenység igen komoly befektetést jelent. Nagyítóval kell az ilyen helyeket megkeresni – magyarázta a látszerészszövetség elnöke.

 

A másik tragikus tény, hogy azok a gyerekeknek, akiknek tizenhat éves korukig nem kezdődik meg a látáskorrekciója, úgynevezett tompalátókká válnak, gyakorlatilag csak sziluettet és fényt fognak érzékelni – tette hozzá.

 

 

Bódis Kriszta író, filmrendező, a Van Helyed Alapítvány vezetője saját bőrén tapasztalja, milyen kétségbeejtő helyzetben vannak gyerekek százezrei, hiszen ő maga közel húsz éve dolgozik Ózdon azért, hogy – saját elmondása szerint – a nyomor ne termelődjék újra. Az alapítványnak van egy stúdiója, ahol elsősorban jó képességű, de döbbenetes nyomorból érkező gyerekekkel foglalkoznak. Bódis példaként említi az egyik fölkaroltjukat, aki délután lázasan érkezik a stúdióba, nincs kabátja, lyukas a cipője. Tizenhárom éves, de hatévesnek néz ki, mert már az édesanyja, meg az ő édesanyja is nélkülözött. Nyolc testvérével él egy szobakonyhában, ahol se víz, se rendes fűtés. Az édesapa börtönben, az édesanya a kisgyerekkel otthon, a nagyobbik – tizenhat éves – lánytestvér pedig közmunkás. A gyógyszert rendszeresen nem tudják kiváltani, de anyuka megjelenik egy halom recepttel, amit ha összeadunk, lehet, hogy nyolcvanezer forintra jön ki – mondja az alapítvány vezetője. Ha megkapják a segélyt, akkor is csak ötvennyolcezer forintot keres közmunkásként a nagyobbik testvér, és akkor még egy falatot sem ettek. Ha beteg a gyerek, akkor ráadásul iskolába sem megy, ahol legalább enni tudna, így nem elég hogy beteg, még éhezik is. Ez az egész egy ördögi kör, ami a nyomort újra meg újra újratermeli.

 

Bódis szerint amikor azt mondják, hogy a nyomor tíz százalékkal megrövidíti a várható élettartamot, akkor az az ő praxisában annyit jelent, hogy tizenhárom-tizennégy éves gyerekek halnak meg. Ebben a nyomorban már-már luxus, hogy lássanak is. A huszonnegyedik órában vagyunk, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, ez mindannyiunk felelőssége – hangsúlyozta Bódis Kriszta.

 

Az akció védnöke, Nagy-Kálózy Eszter Jászai Mari-díjas színművésznő úgy vélte: mindannyian felelősséggel tartozunk azért, hogy ne fordulhasson elő az, miszerint azért lesz valaki egész életében beteg, mert a családjának gyerekkorában nem volt pénze gyógyszerre vagy szemüvegre. Nyilván nem életbevágó a szemüveg akkor, amikor nincs pénz ételre, de a gyerekeink életét még a szemüveg maga is megkeseríti, nemhogy az, ha nem lát az egyik szemére – tette hozzá. A színművésznő egyúttal minden magánszemélyt és szervezetet arra szólított föl, hogy lehetőségeikhez mérten segítség a GYEA és Magyar Látszerészszövetség kezdeményezését.

 

A Budapest Beaconnek nyilatkozó Király Gábor azt mondta: mintegy százezer olyan gyerek lehet ma Magyarországon, akinek bár szüksége lenne szemüvegre, nem képes hozzájutni. A Szegények patikájával kapcsolatos tapasztalatuk, hogy az említett kilenc településen elkezdték a szülők orvoshoz vinni a gyerekeket, amit ezelőtt már nem tettek. Nem hitték el, hogy tényleg meg fogják kapni a gyógyszert – mondta a GYEA elnöke. Szerinte a kripli, buta, és beteg gyerek felnőttként még a fakocka-összerakó üzemben sem fog tudni elhelyezkedni, mert nem látja majd a kockát.

 

Az „összeszerelőüzem-Magyarországtól” is egyre távolabb kerülünk. A magyar társadalomban egy időzített bomba ketyeg, ez nem kétséges.






Fontosabb partnerek

Üzenetek

Donáth László üzenete

Donáth László szerint a gyermeknek teremtettségénél fogva jussa van arra, hogy megkapja a kenyeret és a jó szót. A jó szó is kenyér értékű.
Mindaz, aki kenyeret tud keresni, kenyeret adni, az mindenkinek akit elér, adjon kenyeret, válogatás nélkül, és feltétel nélkül!


Részletek

Gryllus Vilmos üzenete

Gryllus Vilmos szerint, az éhező gyerekeken civil összefogással is lehet segíteni, ehhez áldozatkész emberek kellenek, akik támogatják azokat, akik rászorulnak.


Részletek

Parti Nagy Lajos üzenete

Parti Nagy Lajos szerint, az, hogy Magyarországon gyerekek éheznek, a fennálló rendnek, és a fennálló kormánynak a felelőssége - mindig az éppen fennállóé.


Részletek
Copyright © 2014 Gyermekétkeztetési Alapítvány